Így irtok ti: Mese a "retro cukiról"

Tavaly a megjelent cikkek hatására elmentünk Gödöllőre, a „retro cukiba”. Akkor ábrándultam ki a médiából végkép. Amit ott tapasztaltam legyen elég annyi: nem volt gusztusom megenni a gombóc fagyit, amit kvázi az idős cukrász emlékének – első döbbenetemből ocsúdva vettem.

Nem értettem akkor sem, és most sem, hogy miért kell valótlanságokat írni valakiről – helyesebben magáról a helyről. A cukrászmesterről lehetett volna egy méltó cikkel megemlékezni fénykoráról, elbeszélve a tudást aminek őrzője és birtokosa, hozzátéve érdemes lenne, ha tovább adhatná mestersége titkait! DE felelőtlenül retro cukrászdát emlegetni szuperlatívuszokkal? Hazug volt a média, ahogy a celeb gyártás receptúrája szerint egy idős embert felemelt, viszont a bácsi nem egy celeb, akinek körülményeiről össze-vissza írogatunk bármit - aztán majd valahogy lesz…

Most pedig folytatták következetesen ami az olvasottsághoz kell: egy éve a retro cukrászda víziója, jelenleg pedig a szánalomkeltő, lájkvadász, emberi együttérzésre bazírozó cikkek. Már olyannyira megszokta a sajtó a manipulációt, hogy képtelen objektíven hírt adni bármiről, legyen az az ország legidősebb „praktizáló” cukrászmestere. Egy újságíró sincs, aki kiállna és elmondaná, bocsánat, a szenzáció miatt túlfényeztük, valótlanságokat állítottunk, igazából nem retro hangulat van ott, mint inkább egy szebb napokat megélt idős ember kosz lepte múltja. Ennek az egésznek Illés bácsi nem a főszereplője, hanem az elszenvedője, és tegyük kezünket a szívünkre: saját hanyagsága okán…

A médiapszichológia pedig jelesre vizsgázott: csak meg kell nyomni a megfelelő gombot és már jön is az ingerválasz: gondokozás nélkül szidjuk a hivatalokat, úgy ahogy elvárható a „cuki” bácsi szívszorító meséje hallatán. Mert a média ezt akarta. A dühöt… Néhányan persze gondolkozni mertek, mások leírták tapasztalatukat. De ész érvek mit sem érnek az emóciói által irányított társadalom fölött!

Miskolctól Pécsig anyázott a fél ország, anélkül, hogy valós fogalma lett volna a helyzetről – mára odáig jutottunk, hogy több mint 12 ezren petíciót is aláírtak a cukrászda megmentésére. Igen, anélkül, hogy valaha is jártak volna ott, vagy legalább eltöprengtek volna: egy higiéniát  nélkülöző hely nyitva tartását követelik!? Néhányan vették a fáradtságot, elmentek, felmérték a körülményeket és rádöbbentek: itt egy jókora takarítás és felújítás szükséges, szervezkedni kezdtek. Ez az egyetlen pozitívuma a történetnek, hogy akad ember aki utánajár, mérlegel, aztán cselekszik, nem pedig saját sztereotípiái rabjaként, emócióitól vezérelve véleményt oszt és formál. (Egyúttal ugyanez a szomorú valóság is, a kommenteket olvasva 2 a 12 ezerhez az arány.)

Mint a középkorban a boszorkányüldözéseken összeverődött tömeg, úgy követelte a nép igazságérzete a néhány ott járt, saját tapasztalatait megosztani merő eltakarodását a fórumokról, rosszindulatúnak és feltételezett feljelentőnek bélyegezve őket. Ez a mai Magyarország. Érzelmi ösztönlényekké silányult, média vezérelt, gondolkodásra képtelen emberek összessége.

Update: most olvasom a hírt: Hajdú Péter fel akarja karolni az öreget. Igen, a médiás Hajdú. Nem tudom mit lehet még bulvár szinten kihozni a sztoriból…

És végezetül megkövetem az indexet: egy tegnapi cikk, (elsőként) az objektív! tájékoztatás műfajból. Respekt.

(Fotó innen: index)

 

1
http://nkf.blogstar.hu/./pages/nkf/contents/blog/27344/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Annamaria 2016-05-20 09:49:00
Ez egy nagyon jo cikk, köszönet èrte.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?