VASÁRNAP IS NYITVA

Már nem tudunk semmihez alkalmazkodni. Önmagunkhoz sem. Nem tudunk, nem akarunk előre tervezni. Adhoc élni, „nézegetni” „plázázni” akarunk. És azt, ha eszünkbe jut két gyorsfagyasztott pizzát venni vasárnap - azt akkor és ott megtehessük. Mert nem tudunk várni hétfőig. Ezzel sem. Egy félreértelmezett „carpe diem” az egész életünk, amiről azt gondoljuk, hogy szabad akaratunkból tervezett cselekvéseink egymásutánja...

 

A legboldogtalanabb társadalmak a fogyasztói társadalom talaján virágoznak… a jóléti Amerika mára egy prozac országgá nőtte ki magát. A szerzés, vásárlás öröme hamis illúzió – fenntartója a média ipar, eszköze a marketing.

A vasárnapi nyitva tartás nem a szabad döntés princípiuma, a vasárnapi nyitva tartás kikövetelése nem a szabadságunk szimbolikája, sokkal inkább a rendezetlenségünk, ziláltságunk, ostobaságunk leképeződése. Nincs idő a baráti kapcsolatainkra, nincs pénzünk a kultúrára – mondják, szegény ország, rohanó világ... Bolyongásra a szupermarketek polcai közt mindig jut. Pedig hát… a kiállítás megnyitók ingyen vannak, mennyivel értékesebbek lennének a percek a könyvtár polcai közt sétálgatva mintsem árukkal megrakott gondolák labirintusában. De nekünk szórakozásnak is már csak a fogyasztás jutott. Végérvényesen elvesztünk, és erre legjobb példa, hogy mi a hét minden napján fogyasztani akarunk.

1
http://nkf.blogstar.hu/./pages/nkf/contents/blog/26483/pics/lead_800x600.jpg
fogyasztói társadalom,vélemény
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Krisztina 2016-04-16 10:14:23
Kedves Jung Zs.!
Annyira "szeretem" hogy olyan valaki szól egy témához, akinek nincs széles rálátása a "mindennapi" életre. Én egy műszakban dolgozó anyuka vagyok, 1. osztályos kislányom van. Gondolja már át azt, hogy hétfőtől csütörtökig 8-18 óráig dolgozom, pénteken 3-i. Szaladok haza a hétköznapokon, hogy tanuljak a kislányommal, semmi háztartás, max bedobok egy mosást. De vasalni is kell, meg takarítani, meg főzni, családdal programok. És mikor lenne idő cipő, ruhát venni, mondjuk kislányommal próbálva???????????? Ha szombaton megyünk, vasárnapra marad a házimunka, mikor képzeli a családi programot???? Párom túlórázik hétvégén, hogy valahogy megéljünk, szétszakad a család, mi porszívózunk a kislányommal, apa dolgozik. Ez közelebb áll a magyar valósághoz, mint egy blogger újságíró, aki ülve lefirkant 1-2 mondatot, és bezsebeli gondolom a nem kevés pénzt érte. Családot képzeljen, ne valami szingli életmódot. Kiállításmegnyitón biztos nem fogunk találkozni, és nem feltétlen azért, mert egy bunkó, igénytelen nőszemély vagyok....................
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?