Migráció - háború?

Jung Zs.

Mottó: Az egyes ember viszonyát a jelenhez az határozza meg, amit a történelemről tud.

Abszurd, hazug és megalázó a média által vont párhuzam. De mégis van valami közös a holokauszt és a jelenleg zajló események között. Méghozzá az, amit akkor és ott, az adott történelmi pillanatban gondolunk róla.

Elmagyarázom.

Vajon lett volna ember 1938-39-ben, -az első zsidó törvény idején-, aki elhiszi, ami később a zsidósággal történt? Ha valaki azt mondja ’39-ben, hogy hamarosan ezreket zárnak marhavagonokba és visznek a „vágóhídra” ép ésszel felfogja bárki és elhiszi? Vagy inkább titulálja megtévelyedett (összeesküvés) elméletnek? Mégis megtörtént.

És lett volna bárki, 1945. május 9-én, az európai harcok végén, a győzelem napján, aki elhiszi, hogy az USA három hónap múlva, 1945. augusztus 6-án délelőtt 8 óra 15 perckor 140 ezer ember életét fogja kioltani egy új, minden borzalmaknál elképzelhetetlenebb pusztítást és szenvedést hordozó atomfegyver által? Vagy inkább hitték volna ezt is csupán fantázia szülte ostobaságnak, (összeesküvés) elméletnek? …és Hirosima mégis megtörtént!

De megtörtént Trianon is, holott az emberek az utolsó percig hitték, nem veszítheti el egyetlen ország sem itt Európában egy hatalmi akart és tollvonás által területének 71%-át, lakosságának pedig több mint a felét (18 264 533 fős ország lakossága 7 615 117 főre apadt) - szétszakítva rokoni szálakat, családi kapcsolatokat. Mégis megtörtént…

Az ember felkel reggel, teát tölt, esetleg kávézik, belenéz a sajtóba, iskolába indítja a gyereket, aztán elindul dolgozni, mint mindig rendesen. Így van ez ma, és így volt ez már száz évvel ezelőtt is. Tavasszal virágok nyílnak és madarak dalolnak, nyáron a hűs vízpartra áhítozunk, ősszel a must illatú szőlőskertekbe sietünk piknikelni - és így múlnak a hónapok, napok, évek, évtizedek.

Miközben olykor százezrek, milliók hullnak értelmetlenül… és mi túlélünk. Túlélünk és felejtünk, felejteni akarunk, mert nem lehet mindezt másképp elviselni. Mert nem lehet a józan ész fölött tett megerőszakolást tudomásul venni. A múltat történelemkönyvekbe zárjuk. Legendává válik, mesévé… ami valamikor, valahol, valakikkel megtörtént – nagyon régen…

Holott a történelem nem mese. A történelem itt van napjainkban, meghatároz mindannyiunkat, azt, hogy hol élünk és miként. Milyen a társadalmi berendezkedésünk, milyenek a hétköznapjaink… A történelem nem régmúltban lezajlott események sorozata az idő timeline-ján. A történelem nem befejezett múlt, hanem folyamatos jelen!

Így tekintsünk a jelenre. Mindarra amit az elmúlt napokban, hetekben átélhettünk itt Közép-Európa szívében. És így tekintsünk arra a lehetetlen drámára, ami szemünk előtt játszódik a kontinensen. A mai hírek láttán kijelenthetjük: a merkeli politika megbukott, Schengen megbukott. Európa külső és belső határain egyaránt pattanásig feszült a helyzet. (Lám, nem volt hiába Orbán terve a mainstream média által cinikus hazugsággal, a legkomorabb idők mementójaként aposztrofált kerítéssel.). De a java még csak most kezdődik…

Nincsenek kérdések, csak egyetlen egy kérdés: képes lesz-e Európa a felsőbb hatalmi érdekeit, a liberalizmus életidegen, torz elveit félretéve kiszállni e öngyilkos kamikázéból, és megakadályozni önmaga pusztulását? Képes lesz-e az európai politika belátni, hogy felelőtlen, önös elvek mentén köteleződött el, - és ha igen mikor, és milyen gyorsan tud cselekedni? (És abszolút zárójelben, de képes lesz-e megakadályozni, hogy az „Eurábia” néven elhíresült összeesküvés-elmélet valósággá eszkalálódjon?)

Egyébként kimondani is szörnyű, de jelen állás szerint könnyen elképzelhető, hogy az elmúlt pár évtizedre, mint „letűnt, boldog békeidőkre” tekintenek majd vissza az európai történelemkönyvek.

http://nkf.blogstar.hu/./pages/nkf/contents/blog/20851/pics/lead_800x600.jpg
bevándorlók,politika,vélemény
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?