Kórkép (ezek tényleg betegek)

Jung Zs.

„Belegondolt valaki, hogy ha olimpia lenne Budapesten, akkor nagyjából ezerszer több ember lenne a fővárosban, mint ahány menekült most itt van?” (forrás és teljes cikk itt: hvg.hu

Nem. És megmondjam miért nem? Mert az átlagember szerencsére még épelméjű,– bár a média valóban minden tőle telhetőt megtesz, hogy komplexusokat, illetve túlzó és irracionális félelmeket alakítson ki benne. De ez a cikk túl korán született. Ez a cikk akkor született, amikor ilyen elmebetegek még csak a mainstream egyes szerkesztőségeiben élik az életüket, magukat újságírónak gondolva.

Erről az átkötésről egy pszichiáter valószínűleg oldalakat tudna írni, mint a paranoid személyiségzavar szép példája. Alább a betegség jól felismerhető jegyei, had engedjem meg magamnak, hogy külön kiemelem mint jellemzőt az „ártó szándék feltételezése” – mert ez hatja át mindennapjaikat, ennek bűvkörében élik önmaguk által megnyomorított életüket, ott túl az óperencián, az üveghegyen innen, a monitoron túl.

 Szaknyelven paranoid karakternek nevezik a bizalmatlan, gyanakvó, „magának való" embert, akinek szociális kapcsolatait, teljesítményét, általános életminőségét a betegség még nem befolyásolja, tehát a „mániás” állapot nála többnyire csupán bizonyos személyekre vagy szituációkra vonatkozik. A paranoid karaktervonások azonban a későbbiek során fokozódhatnak, hangsúlyosabbá válhatnak.

A paranoid személyiségzavar eggyel előrehaladottabb állapota az üldözési mániának, mivel ebben a beteg egész személyisége involválódik: a gyanakvás, a bizalmatlanság, az ártó szándék feltételezése kihat a mindennapi életre, aminek következménye az alkalmazkodási zavar, a teljesítményromlás és a kiszámíthatatlanság.

A paranoia tünetei ettől kissé eltérnek, mivel a paranoiában szenvedő egyén képes jól ellátni mindennapi feladatait, ugyanakkor állandó, jól kidolgozott téveszme-rendszere van. Amennyiben ezzel kapcsolatos hatás éri, vagy a beszélgetés során szóba jön a kényes téma, hirtelen indulatos állapotba kerülhetek, ekkor hamis kiindulópontra logikusan felépített szenvedélyes kitörésnek lehetünk tanúi. A téveszme tehát egy jól felépített, megingathatatlan belső logika szerint működik, amelyből az érintett kizökkenthetetlen.

A paranoid skizofrénia az üldözési mánia legsúlyosabb foka, ilyenkor az élet minden területén, mindenfajta ok-okozati összefüggés nélkül jelenik meg a téveszme, gyakran teljesen bizarr és ellentmondó formában, ami aztán kihat az egész személyiségre, az egyén mentális egyensúlya teljesen szétesik, „benne ragad” a saját téveszméjében. Ilyenkor fordulhat elő, hogy valaki meg van győződve arról, hogy meg akarják mérgezni, gázt engednek be az ablakán, vagy hogy az életére törnek.

...Az üldözési mániában szenvedő ugyanis nem fogadja be az ellenkező tapasztalatokat, egyfajta torzított szűrőn csak azok az információk jutnak el hozzá, amelyek megerősítik tévhitében. A leghelyesebb hozzáállás az lehet tehát, ha éreztetjük vele, hogy nem értünk ugyan egyet, de tudomásul vesszük az elképzeléseit. Az üldözési mániában szenvedő annyira meg van győződve az igazáról, hogy nincs szüksége külön megerősítésre, valójában azt várja, hogy tiszteletben tartsák az álláspontját. (forrás: ötvenentúl)

Címkék: hírmagyarázat, hvg
http://nkf.blogstar.hu/./pages/nkf/contents/blog/20005/pics/lead_800x600.jpg
hírmagyarázat,hvg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?