Méregzöld

Jung Zs.

A héten bemutatták a 2016-os Riói Olimpia magyar résztvevőinek formaruháit, melegítőit, amit az adidas tervezett és gyártott a magyarok számára.Első kérdésem az volna, Önök vennének ilyen melegítőket mondjuk az Intesportban?

…jó, mert én sem.

(Fotó: Móricz-Sabján Simon Forrás: nemzetisport.hu)

Hát akkor kezdjük is az elején rögtön. Az eddig megszokott bordó színt most zöldre cserélte a német gyártó, mondván ez lesz a divatszín. Igazán nem szeretnék itt és most színelméletekbe bonyolódni, ezért csak annyit jegyeznék meg halkan: legalább következetes a gyártó az árnyalat tekintetétben, ugyanis a meglehetősen komor bordót sikerült lecserélni egy mégkomorabb zöldre.

Nincs az az ember, akiről - ezt a színt felvéve, ne egy világfájdalom köszönne vissza. "Jól illik a diktatúrához a méregzöld" – mondhatnánk, ha ez vicces lenne, és kedvünk lenne humorizálni. De nincs. (És itt nem feltétlen csak a színével van gond, „méregzöld” bár maga a név szemantikailag is sokat mondó…)

 „A stílus maga az ember”. Nos, valóban ilyenek volnánk mi magyarok? Ezt akarjuk magunkról kommunikálni? Ezt azt unalmas, kicsit avitt, kicsit szegényesen maradi ötlettelenséget? Tényleg ilyen egy melegítő 2015-ben Breuer Marcell, Moholy Nagy László hazájában? Itt, ahol egész Európában legmagasabb az egy főre jutó divattervező képzés?

Hallottak a tisztelt hölgyek és urak ott magasan a MOB-nál a stíluskommunikációról? És arról, hogy létezik stíluskommunikátor képzés hazánkban? Mert minden amit viselünk, beszél rólunk. Érzéseket, benyomásokat kelt. Akaratunk ellenére is közöl rólunk.

Az olimpia talán a létező legnagyobb platform az országimázsra. Az egész világ látja, nézi. Nekünk magyaroknak különösen fontos, tekintettel, hogy számos sportban vagyunk érdekeltek éremszerző helyen, sportolóink ott állnak a dobogón és könnyes szemmel énekeljük a himnuszt, miközben az egész világ a mi sportolónkat bámulja. Ezek a büszkeség és öröm percei. Ezek a sok évi, sok tízévnyi áldozatos munka jutalompercei – és ilyenkor senki nem arra gondol elsősorban, hogy ki mit visel… De azért mégis…

Ha találkozunk valakivel mit gondolnak mennyi idő alatt alkotunk úgynevezett „első benyomást”? Nagyon rövid ugye? Megmondom: 4 másodperc alatt. Pontosan négy másodperc elegendő ahhoz, hogy valakiről legyen egy előzetesen kialakított véleményünk. Pont ennyi idő kell ahhoz, hogy szemünkkel tetőtől talpig „lefényképezzük” és a kellemes vagy inkább a kevésbé tetsző, esetleg ellenséges skatulyába tegyük. Persze ehhez sok minden társul így első blikkre is, hogy éppen mosolyog, vagy komoly arcot vág, hogy milyen a tartása, hogy egyáltalán milyen szituációban találkozunk az illetővel.

Minden országról van egyfajta sztereotípiánk. Erre vonatkozólag találhatunk vicces országtérképeket a neten. Ezek a sztereotípiák úgy keletkeznek, hogy a minket ért információk, hírek alapján kialakulnak bennünk asszociációk egy - egy emberre, közösségekre, csoportokra, népekre, országokra vonatkozólag. És ennek – tetszik vagy nem, de az öltözék, mint külső megjelenés is a része.

Láttak már önök Angol, Amerikai vagy Ausztrál sportolókat komor színekben felvonulni? …jó, nincs nekük egy Ralph Laurenünk, aki utánozhatatlan eleganciával öltöztette legutoljára az Egyesül Államok sportolóit. Kétség kívül, ő korunk egyik divattervező zsenije. De vannak divattervezőink, stíluskommunikátoraink, megannyi dizájnerünk, építészünk, művészünk, zseniális alkotónk, talán nem lett volna ördögtől való kikérni valamelyikük véleményét. Merthogy az öltözködés ízlés dolga. És az kevés embernek van ám, bár picit úgy vagyunk ezzel is mint az ésszel, mindenki azt hiszi, hogy neki abból egy kicsivel több jutott…

Szabó Bence, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a német gyártó a MOB-ot is bevonta a tervezés folyamatába. Nos, kár, hogy a MOB úgy ítélte meg, hogy minden tekintetben alkalmas erre a feladatra. Kár, mert ennek a koprodukciónak a terméke lehetett volna akár jó is. Például a ruha bal ujjára került apró motívum, amely az eddigi olimpiákon szerzett magyar érmek számát hivatott mutatni. Erre igazán büszkék lehetünk, és éppen ezért kaphatott volna hangsúlyosabb megjelenést is ez az arculatilag egyébként jól eltalált jelzés. Értem én, hogy mostanában annyi negatív jelzőt kapunk mi magyarok arculcsapásul a médiából, ránk aggatva mindenféle nacionalista jelzőket, hogy már mindenhez kicsit félve nyúlunk, nem lesz-e baj belőle? De így nem lehet alkotni, el kellene hát felejteni ezeket a belénk plántált görcsöket, és szabadabban bánni az ötletekkel, különösen, ha jók!

És végül, el kellene feledtetni azt az adidassal is… megnézném én azt a briefet, amivel körvonalaztuk a ruhára vonatkozó elvárásainkat. (Remélhetőleg volt ilyen, bár utólag nem tudom, mi a nagyobb baj, hogy volt, és ezt vártuk el, vagy egyáltalán ilyen elvárás részünkről nincs is, alkosson valamit az adidas, asszociálva rólunk bármit…) Minden esetre, ahogy a sajtótájékoztatón elhangzott, a német gyártó öltözteti majd többek között a német és ausztrál csapatot is, kiváncsian várjuk hát az ő ötlettelen „méregzöldjüket”…

Eszembe jutnak Udo Ulfkotte (a Frankfurter Allgemeine Zeitung egykori újságírója) szavai nevezetesen a mainstream média mindenben, mindenről és mindenkiről igyekszik egyfajta képet kialakítani, befolyásolni. A szerző azt is megemlítette, hogy rólunk magyarokról nemzetközileg nem szokás pozitív kicsengésű kritikákat írni, legyen szó politikáról vagy sportról. Nos, többek között ezért lenne fontos, hogy eldöntsük végre, mit szeretnénk mi magunk kommunikálni önmagunkról a világ felé…

 

http://nkf.blogstar.hu/./pages/nkf/contents/blog/19684/pics/lead_800x600.jpg
építő kritika,országimázs,sport,vélemény
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?