Megvásárolt újságírók

Jung Zs.

Tudják Önök ki az az Udo Ulfkotte? Persze, hogy nem tudják! Mert Önök nem járnak könyvesboltba, nem olvasnak könyveket! Így van?

Nem így van. Udo Ulfkotte ékes bizonyítéka annak, hogy létezik a cenzúra. Na nem azon a módon, hogy kihúznak részleteket, vagy betiltanak könyveket. A cenzúra sokkal kifinomultabb eszközökkel működik manapság: egyszerűen elhallgatják valami olyasminek a létezését, ami egyébként – kínos bestselleri magasságokba emelkedhet. S hogy miért nem hallottunk nevezett német úrról és könyvéről? Arra épp Ulfkotte munkájának címéből kapjuk meg a választ: „Megvásárolt újságírók”. (Magáról a könyvről feltett szándékkal a későbbiekben írok még, most egy tegnap felröppentett hírecske kapcsán citáltam ide.)

Szóval tegnapi hír az indexen : „Most épp Horvátország csődjéről suttognak” . Jártak Önök Horvátországban az elmúlt10-15 évben? Jártak. És mit tapasztaltak? Nálunk elképzelhetetlen gyorsasággal megépülő autópálya hálózat, szaporodó szállodakomplexumok a tengerparton, virágzó turizmus. Nem éppen egy csőd előtti állapotot mutat az ország egésze úgy an block. Anélkül, hogy az euroszkeptikusok táborát szeretném gyarapítani, mégiscsak felsejlik előttem, amikor ismerőseim fejcsóválva mondogatták:”Minek a horvátoknak az EU? Ha belépnek, majd megveszik őket is kilóra.”

Zárójelben: Nem is annyira volt fontos a horvát átlagpolgár számára a csatlakozás, hiszen ők akkoriban hazafaias érzelmeiktől vezéreltetve igazságtalanul megbántva érezték magukat, amiért a honvédő Gotovina tábornokukat elítélte és börtönbe záratta a Hágai Bíróság. Félő volt tehát, hogy déli szomszédainknak nem is akaródzik annyira megszavazni a csatlakozást. És ekkor jött a hirtelen fordulat: az EU mea culpázva szabadon eresztette és ezüsttálcán nyújtotta át a horvátoknak hősüket, - akik aztán az utcára vonultak az unió zászlaját lobogtatva ünnepelni, hogy mégis csak van igazság, és lám-lám a jó nyugat mélyen magába nézett és önvizsgálatot tartott majd megbánta bűneit...

Csakhogy kívülről nézve már akkor is látszott, hogy itt valami nem stimmel. Ennyire kell az újabb piac a nyugatnak? Kellett. A „Konzumok” mellett ma már mindenhol van egy-egy Lidl, és szemmel láthatólag szaporodtak a plázák. Nincs is ezzel semmi baj, mondhatnánk legyintve, kell, hogy tudjanak hol bevásárolni a derék horvátok… (A többibe az átlagpolgár nem lát bele.)

Most viszont itt van a hírecske, Horvátország rebesgetett csődjéről. És egyáltalán nem lenne nyugtalanító, ha Udo Ulfkotte nem írta volna meg könyvét. De megírta. És itt járt Magyarországon, hogy bemutassa. Itt járt áprilisban a Nemzetközi Könyvfesztiválon, és mesélt. A sajtótájékoztatón, ami tömve volt. Hogy Önök mégsem hallottak erről az ominózus sajtótájékoztatóról egyetlen egy szót sem, ahol a nyugati világ arcátlanságairól, az elhallgatásról, a velejéig korrupt újságírókról beszélt a szerző? Milyen érdekes! Pedig a terem tömve volt a média jeles képviselőivel. Hogy lehet ez? -merül fel a kérdés. Hát úgy, hogy a sajtónak roppant kínos volna lelepleznie önmagát. Az igazmondó és független RTL Klub el sem jött, mint ahogyan a TV2 sem a szenzációnak is beillő könyv premierjére! (Nyilván, senki nem ölti magára a legszebb ünneplőjét és megy önként a saját akasztására…) A hír24 érezte is a találatot önmagán annyira, hogy kanyarított egy cikkecskét arról, hogy a szerző feltehetőleg egy hazug elmebeteg.

De kanyarodjunk csak vissza Horvátországhoz. Szóval Ulfkotte úr elmondta: a sajtó a modernkori demokráciákban többek között arra való, hogy felkészítse a társadalmakat bizonyos történésekre, amelyeket zárt ajtók mögött, legtöbbször kormányokon felül álló, gazdasági érdekcsoportok döntenek. Ilyen történések például a háborúk. Az emberek nem akarnak háborúkat, az emberek békében szeretnének élni, s mint ilyen, roppant módon felháborítaná őket, ha pl. az USA csak úgy fogná magát és offenzívát indítana X vagy Y ország ellen. Meg kell tehát a lakosságot nyerni egy-egy háborúnak. Így aztán pontosan megkoreografálják a „preambulumot” előkészítik a kommunikációt, legyártják a híreket (készülő atombombákról, népnyúzó diktatúrákról) majd azokat eljuttatják a megfelelő szerkesztőségekbe. És ugyanígy megy ez országok gazdasági le- és felminősítésével, destabilizálásával kapcsolatban. Ez a modernkori politika, ez a modernkori hadviselés része. Az újságíró pedig az előretolt hadtest. „A hír szent, a vélemény szabad” - hát persze, mondhatjuk fanyar mosollyal…

S hogy mit tudok felhozni bizonyítékul? Semmit - és mindent! Egy blogbejegyzés terjedelme alkalmatlan arra, hogy cáfolatot adjon egy totális világhatalmi sajtó ténykedésére. Az, - hogy ki látunk-e, ki akarunk-e látni a mátrixból, bármilyen kellemetlenül is hangzik, saját, egyéni felelősségünk. Az enyém, az Öné, az Önöké! A mi saját felelősségünk, hogy két „valóvilág” meg három „barátokközt” között elmegyünk-e a könyvtárba, és leemelünk-e olyan köteteket is a polcról, amelyek olvasása nem biztos, hogy kényelmes lesz számunkra. Mert azáltal, hogy újabb kapukat nyit ki, a felismerés felelősségét is elhozza, és onnantól nem lehet már farkast kiáltva kezeinket mosni… Nem lehet a karosszék öleléséből angliai béreket követelni, mert megértjük, hogy kívülről nem akarják, sőt nem is tehetik, ha továbbra is tartani szeretnék a jóléti társadalmak életszínvonalát (a világ egyéb részeinek kárára). Megértjük, és akkor oda az utolsó mentsvár, a kisember számára legkézenfekvőbb menedék, a facebookon egymásnak feszülés, az anyázás, egymás lehülyézése – és a felgyülemlett indulat, a feszültség ily módon történő kieresztése. Vége lenne az „Orbánozásnak”, vége lenne mindennek amit eddig hibáztatni, gyűlölni lehetett, és következne egy újabb narratíva. Értésről, összefogásról…

Hosszú és rögös út vezet Ortegatól Riesmannon át Ulfkottéig…a legtöbb ember számára nem is járható. A gondolkozásról való leszoktatás, az egyszerű instant hírek mind-mind ezt az utat nehezítik. Hát csak figyeljenek jól, és ne lepődjenek meg, ha a jövőben egyre több helyről fognak olyan híreket hallani, ami a horvát gazdaság gyengélkedéséről számol be. Ha egyre gyakrabban és egyre több hírt olvashatnak majd a rosszul gazdálkodó, megszorításokra kényszerült horvátokról, akiket aztán majd megsegít az IMF, és aztán értékesíthetnek néhány szigetet… Ismerős ugye….

hírmagyarázat,média,megvásárolt újságírók,politika,RTL Klub,Ufo Ulfkotte,vélemény
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?